Tegnap Oxfordba vetett minket a jószerencse: Bálinttal és Mátéval előre megfontolt, de nem különösen kegyetlen (hacsak a korán kelést nem számítjuk annak...) kirándulást követtünk el.
Valamiért a képek beágyazása nem működik, úgyhogy csak linket tudok adni: itt tudjátok megnézni a fotóimat. Kicsit korábban érkeztem, mint amire megbeszéltük a találkozót, úgyhogy először csak össze-vissza mászkáltam, tájékozódási elvként azt használva, hogy mindig arra fordulok, amerre szebbnek tűnik az utca - nem telt bele negyed óra, és pont a találkozóhelyen kötöttem ki, a Radcliffe Cameránál, ami természetesen könyvtár (no, miért hívják mégis kamerának? wikipedia nem ér!). Azért igyekeztem újra elveszni, be-bekukucskáltam egy-egy college-ba. A University of Oxford a legöregebb felsőoktatási intézmény az angol nyelvű országokban (a 12. században említik először), a cambridge-i egyetemet is innen távozó diákok és tanárok alapították. A legrégebbi college-ok a University College (1249), a Balliol (1263) és a Merton (1264) - a nevek nem számítanak, de figyelitek az évszámokat? Ma 38 college van, és 6 kis fiatal oktatási intézmény, ami még nem kapta meg a "college" rangot.
Mi a Christ Church nevű college-ba mentünk be, amelyik az egyik legnagyobb Oxfordban, és nem mellesleg ennek az épületeiben forgatták a Harry Potter számos jelenetét. Ismerős? ;-)
Amúgy Lewis Carroll, azaz Charles Dodgson matematikus is itt dolgozott, az 1529-ben épült ebédlő falán látható is Alice-nek, a dékán lányának néhány portréja (állítólag a mesebeli nyúlnak a mintája maga a dékán volt, aki az ebédlőből egy oldalajtón, a Nyúlüregen keresztül távozott, és notórius késő volt). A Szívkirálynő hiszterikus kiabálását pedig (lefejezni! lefejezni!) feltehetőleg VIII. Henriknek az ebédlő főhelyén függő portréja ihlette, aki ugye előszeretettel fejeztette le feleségeit. Ezen a képen meg tudjátok nézni Alice-t a flamingójával és néhány, a meséből származó állatot/lényt a címerek körül (nagy felbontásban jobban látszanak).
Aztán felmásztunk a University Church of St. Mary the Virgin tornyára, ahonnan tényleg gyönyörű kilátás volt. "And that sweet city with her dreaming spires, / She needs not June for beauty's heightening" - ahogy Matthew Arnold írta. Végül pedig, kiegészülve egy magyar ismerőssel, egy kis forralt borral zártuk a napot.
És ki ne felejtsem: And I bought a Pound for a pound. :-D
(Ez a jó abban, ha az embernek blogja van: gátlástalanul írhat le ilyeneket; társaságban ennyire gyenge poénért kiközösítés járna).
5 megjegyzés:
Micsoda véletlen, pont a Northern Lighs-ot olvasom (aka Golden Compass), az is ott játszódik Oxfordban. Ami a regényben Jordan College, az a filmben Christ Church (ez is mutatja, mennyivel darkosabb hely lehet, ahol jártatok).
megnéztem a képeket. Honnan szedted azt a kék eget? Nem irodalommal kellene foglalkozni photoshop helyett? :)
Hát, ha még Svédországban is lehet készíteni télen napos képeket, akkor Angliában ez nem lehet kunszt. ;-)
:), ok, majd csinálok ma képeket, hogy átérezd fájdalmam:)
[pirultam], jöttem, láttam, olvastam, [irigykedtem]:-)
Megjegyzés küldése