Olvasóbosszantó

Épp a kerti pálmafák árnyékában hintázom a laptopommal (bár árnyékra már nincs szükség, feljöttek a csillagok, ciripelnek a tücskök/kabócák/majmok, és a kellemes huszonhárom-huszonnégy fokban próbálom meg értékelni a mai napot.

Reggel például korán fel kellett kelni, hogy az elkészült reggelit megegyük, pedig tegnap este sokáig az oistinsi halsütödéknél őgyelegtünk (ezúttal a delfinhalat [ami nem az emlős, hanem egy hal!] és repülőhalat kóstoltunk, de persze mindenre sor kerül majd...), hallgattuk a helyi kareokézókat, néztük a táncosokat, nézegettük a korallnyakláncokat, aztán meg egyszerűen sörözgettünk a társasággal. Vigasztalásképpen bementünk reggeli után a tengerbe (a sziget keleti oldalán óceán van, a nyugatin tenger :-D), búvárpipáztunk (nem megyünk le a tenger fenekére, hanem csak felülről nézegetünk be a tengerbe, és pipán lélegzünk). Voltak a kétféle kék halak, a nagy világoskékek és a kis neonkékek, a fele-narancssárga-fele-sötétkék halak, a csíkosak, négyzetrácsosak, néha egy-egy raj is, rá még a rája, meg a végén a halszerelvény, ami úgy aránylott a többi halhoz, mint autó a csuklósbuszhoz. Kicsit ezután érthető módon pihenni kellett, ebédelgettünk lazán,



aztán Szityú elpróbálta az előadását, és ezután meg végképp kellett egy kis kikapcsolódás, úgyhogy visszamentünk a strandra (47 lépés), előbb úszkálni egyet, aztán még egy kört búvárkodni. Javítani kellett ugyanis a délelőtti élményen, mert akkor, úgy tűnik, apály volt, és nagyon sekély volt a korallzátonyok fölött a víz, és még meg is sértettem magam, de szerencsére délután, dagálykor, már jobban alakultak a dolgok. Levezetésképpen fényképeztünk naplementét, aztán elfogyasztottuk a vacsorára kapott fél csirkét (helyi zöldségkörettel), a rumos-mazsolás fagyit (valódi rummal), aztán már csak ez a lebegés maradt, a fák alatt.

Hát, volt már rosszabb is.

Tudósítás Barbadosról 1.

Miután Torontóban a reptéren töltöttük az éjszakát (ebben persze már van tapasztalatunk, de ilyen kihalt repteret még nem láttunk: egyetlen kajálda tartott nyitva, és mind a kb. 10-15 ember akörül összpontosult...), megérkeztünk Barbadosra: meleg van, meg cukornádültetvények (most először mentünk át a sziget belsején, közös taxival 11-en, akik mind a Szityú workshopjára érkeztek, és már értem, miből csinálják azt a sok rumot), virágok, madarak... és persze a tenger. A szobánk még nem volt kész, mikor megérkeztünk, úgyhogy jobb híján ;-)) azonnal átöltöztünk, és irány a beach - egyik srác megszámolta, 47 lépést kell tenni a szobából a tengerpartig. :-DD A házunk közvetlenül a tengerparton van, a verandát betölti a hullámok zaja, és visszajött a homok is: tavaly a kutatóház melletti tengerparton köveken kellett kibotorkálni (valami nagy vihar után visszamosta a víz a tengerbe a homokot), most végig homokos, és mindenhol kristálytiszta. A vízből nézegettük a part zöld ívét, ahogy a pálmafák alatt kanyarognak a homokos strandok, gyönyörűen sütött a nap, de nem égetett, és éreztük vala, hogy ez jó.
Estére aztán kaptunk finom vacsorát is, a kutatóház személyzete repülőhalat készített, jó fűszeresen, és még egy kis tortát is. Szityú most épp sörbeszerző körúton, én meg, tán kitalálható, blogolgatok. :-D
Folyt. köv.!