Intenzív lelkesedés

Mivel képtelen vagyok rávenni magam, hogy a disszertációmat írjam, legalább a blogot frissítem egyet… Na jó, ennél eggyel lendületesebb felütés kell: héhéhéhéhéhééé!!! Megjöttünk Barbadosról!!! WOWOWOWOWOW!!! :-DDDDDDD

From Barbados

Külön-külön repültünk Barbadosra, de csak kis idő eltéréssel, hogy a reptérről már mehessünk együtt. A repülőről látszottak a türkizkék öblök a sziget körül; már ott teljesen bezsongtam. A csomagommal többnyire kedvesen segítettek az emberek (a biztonság kedvéért rajtam volt a szánalomtekercs [korábbi nevén vassskacsó; de mivel ez egy újabb darab, és sokkal lagymatagabb, mint az igazi vassskacsó, nevezzük csak szánalomtekercsnek: a célja annyi, hogy mindenki számára láthatóvá tegye sajnálatra méltó állapotomat, és az emberek együttérzését, de főleg segítségét kivívja – népi nevén csuklórögzítő]), úgyhogy gond nélkül jutottam el a reptérre. Onnan negyedóránként ki akartak dobni, mert a csomagfelvételnél nem lehet várakozni, de én épp ott akartam megvárni a Szityút, úgyhogy taktikailag körbemászkáltam a helyiséget, bemutatva a JajHolIsVagyokÉsHolIsKéneLennem c. naivjátékot. Persze ez egy pár négyzetméteres teremben, két működő szalag között, egyetlen kijárat jelenlétében akár nehézkesnek is tűnhetne, de az Eltévedt Kisasszony teljesítette küldetését: két órát bolyongott az útvesztőben. Ekkor leszállt Szityú, és megkezdődött a Tökéletes Nyaralás.

A sziget déli partján volt az első szállásunk, egy diákhostel, ami szerencsére, mivel már szezonon kívül mentünk, egyáltalán nem volt tele. Mivel a szállásig jól leizzadtunk, csak ledobtuk a bőröndöket, oszt irány a strand. (Az időjárás teljes mértékben kiszámíthatatlan: minden áldott nap 25 és 31 fok között ingadozik a hőmérséklet; az esős évszakban délutánonként pár órát esik, a száraz évszakban nem. Szeretnék Barbadoson időjáráselőrejelzés-készítő lenni.)

From Barbados

Fehér homok, pálmafák, türkizkék tenger, ahogy azt az ember elképzeli. Ágyak, napernyők, napkrém, víz. A tenger pedig hullámzik. Ha csak állnál egy helyben, ellepne a hullám. Ezért vagy ugrasz, ahogy jön a hullám, és fönn maradsz, vagy ráfekszel, és akkor a tetején tart, vagy – ez nagyon vicces – elkezdesz úszni, ahogy közeledik a hullám, hogy már legyen egy kis mozgási energiád, és akkor felkap a hullám, és irtózatos lendülettel haladsz attól a pár karcsapástól, amivel úszol, közben pedig a füledben hallod a zúgást, és látod a kékek bugyborékoló keveredését (ezt normális esetben nem a füledben).

From Barbados

A hét hátralevő részében pedig ugyanezt csináltuk: megreggeliztünk, összeszedtük magunkat, kimentünk a beachre, hullámoztunk – degeltünk – hullámoztunk – degeltünk – hullámoztunk – degeltünk – hazamentünk. Közben beficcent egy-egy koktél, amiknek, magunk is külföldiek lévén, nem volt szívünk megtagadni a belénkvándorlási jogot. Aztán este megvacsiztunk, otthon még egy kis házi koktélt összedobtunk (vettünk helyi rumot, és azt nagyon hígra felöntöttük gyümölcslével – tudom, Bence, ne mondj semmit, barbárok vagyunk ;-) ), aztán üldögéltünk a teraszon vagy épp sétáltunk az üres strandon; máskor meg átmentünk Oistinsba a halsütőkhöz.

From Barbados

Hétvégente ott a frissen fogott halakat egyszerű, de kiváló fűszerekkel meggrillezik, és miközben szól a zene (mi láttunk helyi zenekart, amiben fémlavórokon játszottak bravúros ügyességgel – aki tudja, megmondhatja, mi a neve annak a hangszernek; meg raggea-zenekart, táncosokat), a padokon jól lehet lakni. A repülőhal a helyi specialitás – én még tényleg életemben nem ettem olyan finom halat, mint az! Annyira omlós és ízletes volt! De próbáltunk tonhalat is (bizony az is lehet más, mint a konzervtonhal), királyhalat, Szityú pedig még delfinhalat is, ami nem azonos a delfinnel, mielőtt bárki meglincselné szegény embört.

Körbestrandoltuk a déli partot, aztán amikor úgy éreztük, hogy negyedike van, átkölköztünk a másik szállásra, a nyugati parton, ahol a korallok is vannak. Kiderült persze, hogy már ötödike volt, így már előző napra vártak minket, de hát se az előző helyen nem szóltak, hogy ugyan menjünk már, se innen nem kerestek, úgyhogy miért is siettünk volna, ugye. Ennyire jól átvettük a helyiek mentalitását: hát, ők se a stressz miatt fognak elhunyni szerintem. (Persze, már az első szállásunkat is más napokra sikerült lefoglalni, mint amikorra akartuk, de még időben odaszólt Szityú nekik telefonon, így nem lett belőle gond – valahogy Barbados összezavarja az időt; lehet, hogy a téridő-kontinuummal van bajuk?) A sofőrök mondjuk lehetnének eggyel idegesebbek: halálos nyugalommal húznak el két centire emberek/autók mellett hetvennel… Egyedül a taxisok tanúsítanak érdeklődést más közlekedési objektumok iránt: lehet, hogy helyi törvény, hogy minden külföldire minden taxisnak rá kell dudálnia, nem akar-e beszállni – és mivel mi csak buszon mentünk, a megállókban viszont néha ácsorogtunk kicsit, egy életre sikerült kielégítenem a rámdudálási igényemet. A helyiek másik jellegzetes tulajdonsága a rum.

Mire átköltöztünk a kutatóintézetbe, ahol Szityúék workshopját tartották (és gondoljatok bele, _tényleg_ tartottak előadásokat, vitákat, ahelyett, hogy kinn ültek volna a parton… a fene se érti ezeket a kutatókat…), már többé-kevésbé lebarnultunk. Én teljesen fantáziátlanul (persze a hátamat még nem láttam…), a Szityú posztmodern módon. Ugyanis 85-ös faktorú napkrémet vettem, mondván, hogy ez majdnem egyenlítői nap (ó, hiszen a földrajzot még nem is ismertettem: tehát, a Karib-tengeren Venezuela fölött voltunk, a Karib-szigetektől keletre; a környéken van Aruba és Bonair, ahol Gergő volt, de itt van Trinidad és Tobago is, Jamaica, Puerto Rico – szóval ezen a vidéken voltunk, 13,5 fokra északra az egyenlítőtől), meg ki tudja, az amerikaiak milyen mértékegységek szerint számolják a naptejet, úgyhogy vettem elég erőset. A 85-ös naptej azt tudja, hogy ahol magadra kened, ott fehér maradsz. Pont. Ezt persze először még nem tudtuk. Szityú ezért elölről a következőképpen festett a harmadik napon: jobb vállnál, nyak mellett három tigriscsík (ujjnyomok), bal vállnál egy piros folt, mellkason egy nagy fehér folt, a többi cifrapiros. Hátulról (ahol én kentem) egyenletesen fehér. Tanulságként azt is levontuk, hogy napernyő alatt is le lehet égni. (Ami azért igazságtalanság, valljuk be.)

A költözés után aztán végre sort kerítettünk arra, amire az első nap óta készültünk: a teknősökkel úszásra. Béreltünk egy hajót, az apa volt a kapitány, a 18 éves fia meg jött velünk úszni.

From Barbados

A hajó fenekén is nézhettük a halakat/korallokat, amik fölött elmentünk, de aztán jött az igazi kaland: bementünk a vízbe, pipákkal és békatalpakkal, és először úsztunk a teknősökkel (egy adott helyen szokták etetni őket, most is vittünk kaját, úgyhogy ha hallják a hajót jönni, felúsznak, hadd örüljenek a turisták – ők meg kapják meg a halfalatkáikat). Egy karnyi távolságra is jött egy, de kicsit ekkor még küzdöttem a felszereléssel is, úgyhogy nem barátkoztam velük. Aztán átmentünk egy hajóroncshoz, ami mellett korallok is voltak; ott meg halakkal úsztam: egy raj közepébe kerültem, körben mindenhol ott voltak, és attól féltem, most majd belerúgok a halakba, ahogy úszom, mert olyan sűrűn voltak körülöttem, de mindig kikerültek, pedig teljesen kiszámíthatatlanul mozogtam. Nagyon ügyes halak voltak. Meg csíkosak is. Ennyire ügyesek voltak. Meg voltak kék-feketék is, sokan, de a legjobb egy neonkék-lilás-zöldes, világító kékesfehér szemű hal volt, amit észre se vettem volna, ha a vezetősrác meg nem mutatja. És korallokat is nézegettünk, agykorallt, ami olyan, mint egy agy, csak akár kétméteres is lehet, ujjkorallt, ami olyan, mintha ujjakból állna, és legyezőkorallt, ami… (kitaláljátok? ;-) ) Szityú aztán annyira nekibátorodott, hogy miután elmentem, még palackkal is merült egy hajóroncshoz, 10 méter mélyre – és annyira tetszett neki, hogy elhatároztuk, elvégezzük Edmontonban a búvártanfolyamot, és majd merülünk még sokat együtt is. :-)

Itt van három videó a halakról, a hajóról és a tengerről: http://www.youtube.com/user/mirekavid?feature=mhw5

Én pedig kénytelen voltam egy hét után hazarepülni, mert másnap hajnalban indultam Seattle-be egy Fulbright-szemináriumra, három és fél óra alvás után…

From Barbados