Vége

Nem ment túl gördülékenyen az újraindulás. Úgy látszik, nem vagyok grafomán típus. Nem megy, nem próbálkozok inkább. Bocsánat.

Mactértem

Főnökömmel első munkanapon sokmindenről beszélgettünk, például arról, hogy nagyon reméli, szeretek Mac-en dolgozni. Vagy legalább hozzászokom. Mert itt az a szokás. Nyomatékosításként kaptam egy Macbookot, ilyent ni:



Mit lehet ilyenkor csinálni, használom. Ajándékló fog. Kevés kivételtől eltekintve nem is olyan rossz, mint amire számítottam. Kevés kivétel = iTunes. Borzalmas, gyűlöletes. Múltszázadi őskövület vagyok és winampot akarok.

A többi dolog meg dizájnos, meg látszik, hogy odafigyeltek az apró részletekre, hogy kényelmesebb legyen a júzer élete (pl. az ablakbezáró gomb alakja megváltozik, ha nincs elmentve a dokumentum; a határidőnapló ikonja az aktuális dátumot mutatja). Ilyenekkel foglalkozni persze a kezdődő Macbuziság jele. Súlyos esetekben ez képes odáig fokozódni, hogy a páciens örömét leli abban, hogy mennyivel szebbek a mappák ikonjai OS X-en, mint Windowson. Ha idáig fajulnék, kérlek, lőjetek le.

Időjárásról

Eddig majdnem mindenki, akivel beszéltem, az időjárásról kérdez először. Május közepén érkeztem, úgyhogy durva hideg már nem volt, csak a látvány kedvéért havazott, nem is csinálta rosszul:

De ennek már vége, csodaszép tavasz van. Nyiladoznak a tulipánok, nyuladoznak a nyulak. Irgalmatlan nagy nyulak, és sokan. Állítólag mókusok is lesznek, de egyelőre nyulak vannak helyettük is. Fénykép egyelőre nincs róluk, csak a tavaszról:

Reintrodukció

Az elmúlt 5 hónapban keményen próbálkoztam, hogy blogunk elgurult gombolyagjának fonalát újra felvegyem, de hát a feladat elvághatatlan gordiuszi csomó elé állított.

A közléskényszer mindig felerősödik, ha új helyre érkezek. Viszont elég jó vagyok a közléskényszer leszabályozásában (bezzeg Réka példaértékűen blogolt). Most meg már három hete Kanadában vagyok, szóval ha most nem állok neki beszámolni, akkor már sose.

Kezdetnek egy gyors összefoglaló az előző (meg nem írt) részek tartalmából: míg nem figyeltünk oda, a blog címe teljesen elszakadt a tényektől. Csak annyi maradt, hogy tartjuk az óceánnyi távolságot Rékával :-( Réka a legutóbbi bejegyzése óta is Leuvenben, én meg tavasszal voltam egy kicsit otthon, aztán Leuvenben egy hónapot (blogot ott se írtunk. Rémlik, mintha töltöttünk volna fel fényképeket valahova, de nem találom), aztán most meg Edmonton, Kanada.

update: Réka emlékezett, hol vannak a képek. rengetegsok kép itt. Főleg virágok és tavasz.