Keresőszavak

Szerintem minden blogger egyik kedvenc szórakozása, hogy a blogjára érkező keresések keresőszavait böngészi. Én is már jó ideje tervezem, hogy írok egy bejegyzést a keresőszavainkról, és ezzel tovább torzítom az amúgy is torz képet.

Talán nem meglepő, hogy az elmúlt időszakban a legtöbben Guy Fawkes történetét keresték a blogon (még régen írtam róla Londonból) - ez a bejegyzés amúgy is népszerű a címe, "Figyelnek minket" miatt (két Guy Fawkes-kifejezés mögött a harmadik helyen áll). A szóeredet-magyarázatok/fordítások is népszerűek (Oxford-ökörgázló, csimborasszó stb.), továbbá a különféle helyek nevezetességei (Brighton, Párizs, London, New York szoktak előfordulni). Örömmel láttam, hogy volt olvasó, akinek konkrétan segíteni tudtam azzal, hogy megmondtam neki, a 12.00 a.m. éjfél, és nem dél.

Némileg viszont értetlenül állok egy-két keresés előtt. Ranglista következik, eredeti "helyes"írással; mivel úgy érzem, a blog nem ad kellő választ ezekre a kérdésekre, igyekszem ezt a mulasztást most pótolni.

4. "hogyan tünjünk el nyomtalanúl" - először is: ne hagyj magad mögött nyomokat! Az eltűnés maga viszont problematikus (századunkban még kevésbé elterjedt a teleportáló, ami "eltűnés" érzetét kelthetné) - jelenleg a legjobb módszer szerintem a minél gyorsabb helyváltoztató mozgás, akár segédeszközök igénybevételével is.

3. "narancssárga pontok az égen rendezett alakzatban" - nagyon jó meglátás, még erről sem írtam részletesebben, pedig legfőbb ideje. Ha narancssárga pontokat látsz az égen rendezett alakzatban, első lépésként ellenőrizd a következőket: I. eszméletednél vagy-e? Ha például leütöttek, könnyen hallucinálhatod a narancssárga pontokat, és akkor a további értelmezés a pszichológia (pl. pszichoanalitika?) felségterülete. II. Van-e fölötted rendezett alakzatban narancssárga pontokat tartalmazó mesterséges anyag, pl. fólia, plafon, ernyő stb.? Ha igen, akkor ezt a kérdést a belsőépítészet/dekorológia szakértői tudják a továbbiakban megválaszolni. III. Mozognak-e a pontok? Ha igen, meg tudod-e zavarni a rendjüket egy légycsapóval? Ha igen, akkor feltehetőleg az új szériájú szentjánosbogarakat látod, ezúttal narancssárgában. IV. Ha ez se volt jó megoldás, akkor ufókat látsz, akik perceken belül el fognak rabolni, felboncolni, összerakni máshogy, és hiába meséled a történeted egy életen át, senki nem fog hinni neked. Nekem elhiheted...

2. "guu gáá jelentése" - Ez fogas kérdés, mert a kérdező nem határozta meg pontosan, milyen kontextusban szeretné értelmezni a fenti kifejezést. Ha ugyanis egy liba jelenti ki, hogy "guu gáá", akkor feltehetőleg enni kér. Amennyiben mégsem, akkor azt jelzi, hogy hamarosan enni kér majd (az igeidőket elég pontatlanul jelzi a libanyelv). Ha viszont az a tükörtojásos morgó szőnyeg mondja, akivel múltkor küzdött Kirk kapitány (sikeresen, mondanom se kell), akkor baj van. A tükörtojásos morgó szőnyeg ugyanis nem beszél, és ha mégis azt mondja, hogy "guu gáá", akkor téged valaki csúnyán átvert. Meg kell nézni, milyen szőnyegekkel áll az ember szóba.

1. "a világ leg nagyobb szusz mariaja" - Szerény véleményem szerint (de el kell ismernem, pusztán intuícióra támaszkodom ebben a kérdésben, mert nem találtam megfelelő szakirodalmat róla) egy megfelelően nagy térfogatú maria ("Mária"?) nagyobb szuszt képes produkálni, mint egy átlagos maria. De azt nem tudom jelenleg megerősíteni, hogy a világ lábának (leg) hol és milyen körülmények között létezik (de vajon létezik-e?) szusz mariaja, és vajon nagyobb-e. Elnézését kérem a kedves olvasóknak, hogy ennél pontosabb válasszal nem szolgálhatok.

Összefoglalva tehát, a statisztika alapján az átlagolvasónk történelmi ismeretekre fogékony, paranoid, a világ felépítése és idegen fajok kommunikációja iránt érdeklődő dyslexiás. Wlecmoe, frdiens!

Argh

Múlt héten éjjel fél háromkor megszólalt a lakásunkban is a tűzriasztó; Szityú felébresztett, hogy menjünk ki (én békésen átaludtam az eseményeket addig). Kivonultunk (na jó, maradhattunk az előtérben a földszinten), a ház aljában levő szabóság tűzjelzője indult be, konkrét tűz nem volt (de ugye ezt a tizennégy emeletes ház negyedik emeletén senki nem mondja meg). Visszavonultunk, alvás.

Ma elmenekültünk otthonról, mert nincs víz napközben. Bejöttünk az egyetemre, ahol épp elkészült a teám, beizzítottuk a számítógépeket, amikor is megszólalt a tűzriasztó, és kizavartak minket, mert tűzriadópróba van. Most a büfében ülünk, duplán menekültek.

Kérdés: nem lehet immunitást szerezni egy idő után tűzriadópróbák ellen? Mondjuk kapunk valami azonosítót, ami igazolja, hogy mi már annyi tűzriadóból menekültünk ki, hogy megbízhatóak vagyunk, hagyhatnak minket békén. Én még a koleszban is mindig lementem, pedig aztán hányan égtek benn rendszeresen.

Edmontoni hírességek 2.

Írtam már korábban, hogy van egy házi Nobel-díjasa Edmontonnak (meg persze még hányat titkolnak, nyilván...), de nem Derek Walcott az egyetlen hírességünk. Itt született és járt egyetemre (ide szembe e!) Nathan Fillion.

Remélem, sokaknak mond ez a név valamit, de azért nézzük át az alapokat. A Szityú szerint a "modern sci-fi kultuszfilmje", a Firefly c. sorozat (és a sorozatot lezáró film, a Serenity) főszereplőjét, Malcolm Reynolds kapitányt alakítja, cowboycsizmában, bolygóról bolygóra. Jelenleg épp a zseniális krimisorozatban a címszereplő Castle-t, a körülrajongott írót játssza (pár nap alatt végig lehet érni rajta, csak mondom). Ezekből a filmekből látszik, hogy Nathan Filliontól eleve nem áll távol a macsószerep, mégis szimpatikusan önironikus és humoros marad.

Ami viszont kihagyhatatlan, az a Dr. Horrible's Sing-Along Blogjában játszott szerepe. Neil Patrick Harris (How I Met Your Mother) gonosz tudósa és Felicia Day (The Guild) emberszerető, ártatlan kislánya mellett Fillion egyszerűen A Hős. Tudja, mit vár el a világ tőle (hiszen csak rá számíthat), és engedi, hogy dolga végeztével kedvükre ünnepeljék az emberek.



Az egész sorozat ingyenesen és legálisan elérhető a Youtube-on; hasonlóan Felicia Day Guild-projektjéhez, ez is internetre készült videó.

A buborékfagyasztó hidegről

Még csak enyhe ízelítőt kaptam az itteni télből (mínusz 17 fok alatt eddig sikeresen megtagadtam a lakásból kilépést), de tegnap azért vicces dolgot próbáltunk ki. Szityú napközben szerzett magának szénsavas üdítőt, amiből ahogy kiszöktek a buborékok, azonnal megfagytak és széttörtek. Úgyhogy hazajött, hozott egy szívószálat, és fújtunk szappanbuborékot mínusz 25 fokban. A legtöbb megpróbált bemenekülni az erkélyről a szobába (megértem), de ami földet ért, az pár másodperc múlva megfagyott, és ahogy hozzáértem, reccsenve tört össze. Aztán hagytuk a szívószál végén megfagyni a buborékokat, amiken lehetett látni, ahogy egyszerre csak elfehérednek (addig ugye átlátszóak voltak), és onnantól kezdve már csak törni tudtak. :-)

Arcátlan önfényezés

Nem vagyok ám elveszett ember, csak kora hajnaltól késő éjszakáig konferenculok (komolyan ám). Holnap már csak egy szekció lesz, ami ráadásul mind olyan lesz, mint amin én is voltam, hogy előre körbeküldözték az előadásokat, és emiatt nem biztos, hogy feltétlen bemegyek, pedig eddig egyetlen szekcióidőszakról sem lógtam el. (kifejezetten óvatosan vállon veregetem magam. Na jó, nem kockáztatok, csak simogatom ;-)) )
Ma este nem volt már kihagyhatatlan program, úgyhogy végre időben ágyba kerülök (gondolom, az egér nagy örömére, hogy nem randalírozok éjszaka, na meg a naponta változó szobatársaiméra, akiket már csak darabszámra tartok nyilván). Előtte viszont feltétlenül kell ajnároznom magam egyet.
Nem is, az még várhat. Mesélek előbb a konferenciáról. A városról nem tudok, abból semmit nem láttam, csak a hostelt, a szállodát, ahol a konferencia van, meg a köztük levő utcát. De még hátha eljutok a szép parkba, ahova állítólag muszáj menni. A hostel nem sok szót érdemel (illetve nyomdafestéket tűrőből nem sokat), az utca rövid (az átlagember szempontjából nézve), marad a szálloda. Ami _gyönyörűséges_. Hatalmas, robosztus viktoriánus épület, közvetlenül egy öböl partján, befuttatva növénnyel (ami az évszakra való tekintettel épp kóróvá száradt, de még a törzse/szára, ahogy körbefonja az ablakokat, is gyönyörű). Hajnalban felkelek, bebotorkálok, és egész éjfélig rophatom a konferenciát, de az éjféli harang utolsó ütésére vissza kell érnem a hostelba, különben szertefoszlik a varázslat, és biztos kiderülne, hogy egy pajtába járok. De ügyeltem rá, hogy ne derüljön ki, mindig időben hazaértem. Így belibbenek a hófehér terítős asztalok közé, és a dúsan megrakott tálakból a legfinomabb falatokat vadászom össze. Gyümölcsök (dinnye, eper, ananász, sárgadinnye), croissant, muffin, tojás (pl. rákhússal díszített tükörtojásféleség – Benedek-tojásnak hívják), héjában sült újkrumpli, megafinom lekvár, fantasztikus tea és gyümölcslevek… Réka első boldogsága. Minden nap majdnem nyitásra beérek, mert mindig azt hiszem, sokkal tovább leszek képes reggelizni, de egy félórás evés után mindig fel kell adnom. Hülye gyomrom. A szünetekben finom sütik, csokival borított eper, gyümölcsök, teák, üdítők. Plusz ebéd (erre egyszer nem mentem, mert azt hittem, nekem nem jár, de akkor is ettem maradék sütiket. ;-) ). A körtérfogatomra vonatkozó kérdéseket kimoderálom. ;-))

From Victoria, BC

Meg persze voltak szekciók is, ja. Na jó, tökjók voltak ám, csomó mindent tanultam, nagyon jó emberekkel találkoztam. Igazából az egyik dicsekednivalóm ezzel kapcsolatos: odamentem egy szekció után valakihez, akinek ismertem a munkáját, hogy bemutatkozzam és kifejezzem nagyrabecsülésemet – és amikor kiderült, hogy ki vagyok, ő is ugyanolyan lelkes lett, hogy persze, már hallott rólam, és hogy milyen jó, hogy találkozunk, és hadd olvassa el a disszertációm, és majd ő is átküldi a készülő könyvét, és jajdejó. Ő egy kanadai professzor, a közelmúltban a második, aki így reagál rám. :-D A másik meg, aminek nagyon örül a fejem, hogy elég aktív voltam a konferencián, hozzászóltam, kérdeztem, ahogy illik, és többen is odajöttek több szekció után, hogy milyen jókat kérdeztem és mondták, hogy köszönik szépen, mert fontosak voltak. Meg valaki magyar anyagon dolgozik, abba meg lehet, hogy beszállhatok én is. Na, így mindjárt boldogan lehet munkanélkülinek lenni.
Most már elég fényes vagyok, le is kapcsolom a lámpát (úgyse lehet majd aludni tőlem, hahaha). Jó éjszakát Nektek is!

Új bejegyzés!

Nem kizárt, hogy az edmontoni fagyok újra beizzítják az Amlopa blogmotorját (ezt a képzavart Szityúnak ajánlom sok szeretettel - amúgy ma láttam, hogy a parkolókban mindenhol konnektorok vannak - kitaláljátok, hogy miért? innen már könnyű kéne, hogy legyen...).

Edmontonról többek között megtudtam, mennyire élénk város. A helyiek ugyanis két becenevet adtak neki: Deadmonton és Edmonoton. A féktelen partik városa (különösen Halloweenkor... ;-) ).

Jövő héten ki is ruccanok egyet Victoriába, ami a nyugati part mellett egy szigeten van, és ott fogok konferenculni. Ma találkoztam egy itteni poundistával, akinek említettem a konferenciát, és ő kicsit mentegetőzve figyelmeztetett, hogy Victoria azért csendes kis város, nem igazán pörög ott az élet... Én pókerarccal bólogattam, lélekben pedig a földön gurgulászva röhögtem, hogy ezt egy edmontoni tanár mondja.

De azért ma pl. megyek egy Nobel-díjas költő, Derek Walcott felolvasóestjére, és le fogom fényképezni, mert gyűjtöm a Nobel-díjasok fényképeit. Ez lesz az első.

No, bemelegítésnek (khm) most ennyit, aztán hátha jelentkezem még.