Arcátlan önfényezés

Nem vagyok ám elveszett ember, csak kora hajnaltól késő éjszakáig konferenculok (komolyan ám). Holnap már csak egy szekció lesz, ami ráadásul mind olyan lesz, mint amin én is voltam, hogy előre körbeküldözték az előadásokat, és emiatt nem biztos, hogy feltétlen bemegyek, pedig eddig egyetlen szekcióidőszakról sem lógtam el. (kifejezetten óvatosan vállon veregetem magam. Na jó, nem kockáztatok, csak simogatom ;-)) )
Ma este nem volt már kihagyhatatlan program, úgyhogy végre időben ágyba kerülök (gondolom, az egér nagy örömére, hogy nem randalírozok éjszaka, na meg a naponta változó szobatársaiméra, akiket már csak darabszámra tartok nyilván). Előtte viszont feltétlenül kell ajnároznom magam egyet.
Nem is, az még várhat. Mesélek előbb a konferenciáról. A városról nem tudok, abból semmit nem láttam, csak a hostelt, a szállodát, ahol a konferencia van, meg a köztük levő utcát. De még hátha eljutok a szép parkba, ahova állítólag muszáj menni. A hostel nem sok szót érdemel (illetve nyomdafestéket tűrőből nem sokat), az utca rövid (az átlagember szempontjából nézve), marad a szálloda. Ami _gyönyörűséges_. Hatalmas, robosztus viktoriánus épület, közvetlenül egy öböl partján, befuttatva növénnyel (ami az évszakra való tekintettel épp kóróvá száradt, de még a törzse/szára, ahogy körbefonja az ablakokat, is gyönyörű). Hajnalban felkelek, bebotorkálok, és egész éjfélig rophatom a konferenciát, de az éjféli harang utolsó ütésére vissza kell érnem a hostelba, különben szertefoszlik a varázslat, és biztos kiderülne, hogy egy pajtába járok. De ügyeltem rá, hogy ne derüljön ki, mindig időben hazaértem. Így belibbenek a hófehér terítős asztalok közé, és a dúsan megrakott tálakból a legfinomabb falatokat vadászom össze. Gyümölcsök (dinnye, eper, ananász, sárgadinnye), croissant, muffin, tojás (pl. rákhússal díszített tükörtojásféleség – Benedek-tojásnak hívják), héjában sült újkrumpli, megafinom lekvár, fantasztikus tea és gyümölcslevek… Réka első boldogsága. Minden nap majdnem nyitásra beérek, mert mindig azt hiszem, sokkal tovább leszek képes reggelizni, de egy félórás evés után mindig fel kell adnom. Hülye gyomrom. A szünetekben finom sütik, csokival borított eper, gyümölcsök, teák, üdítők. Plusz ebéd (erre egyszer nem mentem, mert azt hittem, nekem nem jár, de akkor is ettem maradék sütiket. ;-) ). A körtérfogatomra vonatkozó kérdéseket kimoderálom. ;-))

From Victoria, BC

Meg persze voltak szekciók is, ja. Na jó, tökjók voltak ám, csomó mindent tanultam, nagyon jó emberekkel találkoztam. Igazából az egyik dicsekednivalóm ezzel kapcsolatos: odamentem egy szekció után valakihez, akinek ismertem a munkáját, hogy bemutatkozzam és kifejezzem nagyrabecsülésemet – és amikor kiderült, hogy ki vagyok, ő is ugyanolyan lelkes lett, hogy persze, már hallott rólam, és hogy milyen jó, hogy találkozunk, és hadd olvassa el a disszertációm, és majd ő is átküldi a készülő könyvét, és jajdejó. Ő egy kanadai professzor, a közelmúltban a második, aki így reagál rám. :-D A másik meg, aminek nagyon örül a fejem, hogy elég aktív voltam a konferencián, hozzászóltam, kérdeztem, ahogy illik, és többen is odajöttek több szekció után, hogy milyen jókat kérdeztem és mondták, hogy köszönik szépen, mert fontosak voltak. Meg valaki magyar anyagon dolgozik, abba meg lehet, hogy beszállhatok én is. Na, így mindjárt boldogan lehet munkanélkülinek lenni.
Most már elég fényes vagyok, le is kapcsolom a lámpát (úgyse lehet majd aludni tőlem, hahaha). Jó éjszakát Nektek is!