Lille

A belga határtól csak néhány kilométerre fekvő Lille 2004-ben Genovával együtt Európa kulturális fővárosa volt - a szépen felújított főtere és egy akkoriban fejlesztett szórakozó-bevásárló negyed mutatja a beruházások irányát és nagyságát. Lille még flandria része: kicsit belga, kicsit francia. Honnan lehet tudni, hogy francia? Először is, a nők szinte kivétel nélkül parfüm-kondenzcsíkot húznak maguk után. A fiatal gót lányok fekete szövetkabátot, fekete körömcipőt és tökéletesre (természetesen fekete árnyalatosra) sminkelt arccal járnak-kelnek. Továbbá szinte senki sehol nem beszél angolul. Az egyetemen sem. Az angol tanszékre szerettem volna eljutni, mert tájékoztató táblák híján eltévedtem az épületrengetegben (állítólag 36.000 diák jár arra a kampuszra), és vagy tíz embert végigkérdezve sem találtam senkit, aki útba igazított volna. Aztán, hiszen Franciaországban vagyunk, az egyetemeken épp sztrájkolnak: Nicolas Sarkozy egy rendelettel az egyetem rektorának a kezébe akarja adni az összes pénzügyi döntés jogát, akit nem ellenőrizne semmilyen testület - a tanárok nyilvánvaló aggodalommal figyelik a történéseket, és persze sztrájkolnak. Az egyetlen járható utat választották: megtartották még az előző félév óráit, vizsgáztattak, jegyeket adtak - de be már nem írták senkinek a jegyeket. Így nyilván a diákok kerülnek lehetetlen helyzetbe, és, valljuk be, nekik (már csak a számuk miatt is) jelentősebb nyomásgyakorlásra van lehetőségük - most már ők is együtt vonulnak a tanárokkal az utcára. (A demonstráció miatt történt aztán az, hogy mikor leszálltam Lille-ben a vonatról, vagy tíz gépfegyveres rendőr állt velem szemben; hirtelen azt hittem, hogy épp egy terrorista merénylet színhelyére érkeztem... Aztán kimentem az épületből, ott már vagy ötven rendőr volt mindenfelé, és pár utca múlva megláttam a párszáz fős tömeget, amint békésen kerepeltek és hurcolták a tábláikat.)
Aztán azt honnan lehet tudni, hogy Belgium is közel van? A vinotéka kirakatában a válogatott francia borokon kívül belga söröket is látni - természetesen díszdobozban. A széles, nagy ablakos francia házak elég gyakran vörös téglával vannak kirakva, ráadásul itt-ott gyakran feltűnik egy, a nagy, lapos házak közé beszorított keskeny, magasba nyúló kis holland ház. Stan és Pan. (Tudtátok, hogy nekik az angol művésznevük Laurel and Hardy? A linket követve még sok nyelven megnézhetitek, svédül például, (Nelli!) Helan och Halvan (Az egész és a fél). :-) )
Egy dolog még nagyon szembeszökő volt: rengeteg a koldus a városban. Nem tudom, ez mennyire jellemző más francia városokra, de Belgiumban (talán Brüsszelt kivéve) szinte nem is látni hajléktalant és kéregetőt. Lille-ben mindenhol, rengetegen. Fiatalok és idősek, nők és férfiak - igen szomorú.
A lille-i múzeumról majd legközelebb, a brüsszelivel együtt. Addig találjátok ki, ki(k) a kedvenc festőtök/festőitek (ha legfeljebb csak hármat nevezhettek meg), és miért. A következő bejegyzéshez írjátok meg, nagyon érdekel.