2009. január 30., péntek

Reload

Már blogunk elnevezésekor az ALP-t preferáltam volna, de ilyen rövid blognevet egyik szolgáltató sem volt hajlandó adni nekünk (pedig ezzel az egyszerű húzással bármelyik bloggazda megkaphatta volna a blogunkat, most már sírhatnak ;-)) ), úgyhogy most magyarázkodásra kényszerülök. Nem leszünk ezután AmLePa, hanem a régi név alatt folytatjuk a közvetítést Amerikából - és Leuvenből, Belgiumból, mivel a következő hat hónapra áttettem ide a szék- és számítógéphelyemet.




Kintlétem fontosabb koordinátái:
helyszín: Collegium Hungaricum, Leuven, Belgium
időpont: 2009. jan. 29-től 2009. aug. 2-ig, kis kitérőkkel
cél: disszertációírás
támogatás: Belgiumi Flamand Közösség + MÖB (mivel vállalni kellett, hogy az ösztöndíj támogatásával készült valamennyi írásművön feltüntetem a támogató nevét, gondoltam, itt a helyük).

A kiérkezés tele volt pozitív meglepetéssel. Először is: a repülőtől egy busszal elmentem a charleroi-i vasútállomásra, onnan egy átszállással Leuvenbe. A buszon még noszogatni kellett egy fiatalembert, hogy nem segítene-e a csomagommal, de leszállásnál már megvárt, hogy segíthet-e. Innentől kezdve: az állomáson nem értettem a francia menetrendet, ezért egy kedves kalauznő kinyomtatta nekem hollandul az úticélomig a teendőket (hol, milyen irányba induló vonatra mikor szálljak át), az út során akárhányszor elment mellettem, tudósított, hogy még hány megállóig legyek türelemmel (pedig nem toporzékoltam az ajtó előtt, békésen rejtvényt fejtettem). Az átszállásnál csak lépcsők voltak a peron és az alagút között - lefelé segített egy fiatalember a vonatról, fölfelé ember sem volt a környéken, aztán utolsó pillanatban másik vágányra át kellett rohanni, mert oda jött mégis a vonat (na jó, ezt azért csak hollandul és franciául mondták be, de az embertömeg elcsődülését értettem), lefelé és fölfelé egy középkorú férfi kapta föl a bőröndöt, pedig cigarettázott, és azzal "tele" volt a keze (ha akart volna kifogásokat), és még föl is vitte, sajnáltam is szegényt. A vonatra egy fiatal pár segített föltornázni a cuccot, leszállni már sikerült egyedül. Jó, nem is ragozom tovább - térben és időben is hatalmasat utaztam.

A Collegiumban nagyon barátságos volt a fogadtatás - egy fiatal srác vezetett körbe, adott szobát, kicsit magamra hagyott, hogy kifújhassam magam/lepakolhassak (bőröndömet felhozták), ill. kitakarítsak (aznap délelőtt költözött ki az elődöm, úgyhogy nem volt idő takarítani, már ha van erre személyzet, nem tudom - de úgyis jól esik tudni, hogy én takarítottam ki, és olyan minden, amilyenre én csináltam. Utána megmutogatta a srác, merre vannak a fürdők (15 emberre kettő is, teljesen felújítva, ízlésesek, tiszták), a hűtők, az étkező, mindenkinek saját pakolóhelye, könyvtárszoba, tévészoba, közösségi helyiség (projektorral és filmvetítésekkel), terasz grillel, mosókonyha, biciklitároló, kápolna és az egyéb. És az egyik legfontosabb: wifi az egész épületben! Nagyon pozitívak az első benyomásaim. (Ja, és égtem is kicsit: találkoztam egy EC-ssel, akit sajnos nem ismertem föl; sőt, azt tippeltem, hogy nálam jóval idősebb volt, azért nem laktunk sokat egy időben, de kiderült, hogy jóval fiatalabb. Lehet, hogy nem vagyok tisztában azzal a lelkem mélyén, hogy egyetemista körökben én már csak fiatalabbakkal találkozhatok...)

Az egyetem épülete 25 méterre van szemben az utcán (na jó, csak a bejárata, onnan még 25 méter maga az épület - mindig túlzásokba esem, nem tudom megállni...), a menza 20 méterre az utca azonos oldalán. Az egyetemi könyvtár az utcán a másik irányban 30 méterre (a tanszéki könyvtár az egyetem blokkjában van, de messze, szerintem több mint 50 méter - oda csak végső kétségbeesésben fogok menni, asszem). Gondolkodom rajta, szerezzek-e egy biciklit a könnyebb közlekedés érdekében.

Ma voltam piacon (35 méter), sajnos a kóstolóhelyek számát nagyon megnyirbálták, ráadásul az egyik kedvenc itteni sütimet (ha jól emlékszem, valami almás meg mandulás(?) piteszerűség) sem találtam, de ez persze csak az első próóbálkozás. Elmentem boltba is, na jó, az messze van, és igazából nem számítottam rá, hogy ilyen drágák az élelmiszerek. A következő blogbejegyzésben összehasonlító London-Maastricht-Leuven körképet tartok az alapélelmiszerekről (persze ami nálam annak minősül... ;-)) ).

Most pedig: az új (régi-új) blogot ünnepélyesen átadom! (Nyissz.) A pezsgőt mindenki egyénileg oldja meg.

2 megjegyzés:

druppeltjes írta...

képek? Hogy néz ki a CH? Meg várjuk a sörös és advokátos posztokat is.

MiRe írta...

Körbefényképezek majd mindent, csak most nagyon elfoglal a konferenciára készülés... De lesz advokátról is szó, sörről is (bár mi újat mondhat még az a 300 féle sör...), csak ki kell tudni várni. :-)