42

Most csak egy rövid bejegyzés; bemegyek a városba, majd utána hosszabban, de addig se venném a lelkemre, ha unatkoznátok. Ráadásul most Szityú szakterületére merészkedem. Szóval, már régóta szerettem volna elmagyarázni, miért is szeretem annyira az Egyesült Államokat: mi mindent jelent nekem, mi köt hozzá, mi a szerepe az életemben, meg minden. És mindezt megteszi most valaki helyettem: Ladies and Gentlemen, Hugh Laurie.

Intró

Belevágok én is :-) Egy hete érkeztem, úgyhogy nem emlékszem már túl jól, miket írtam volna frissiben. A legalább egy hetes késleltetést igyekszem továbbra is tartani, így megkímélve benneteket számos "de szép nagy pókot láttam ma" típusú vicces történettől. Ismeretterjesztésképpen tőlem tévésorozatot kaptok: a repülőgépülés fejtámlájába épített szórakoztatóegységben akadtam rá a Big Bang Theory-ra, két szerencsétlen lúzer fizikus + egy szőke jónő alaphelyzetre építenek olcsó poénokat. Hát lehet nem rajongani valakiért, aki a Halloween-partira Doppler-effektusnak öltözik? (ez a repülőn látott részben volt, a belinkelt videó nem ez, hanem egy másik.)

[Szolgálati közlemény: mivel Szityú most alszik, vettem a bátorságot, és beletettem a youtube-ról egy videót a szövegébe, ahol néhány jelenet van a filmből. MiRe]

Jutúbon sajnos túl törvényfélők ahhoz, hogy feltegyék a teljes epizódokat, a linkelt kínai csoda viszont elképesztően lassú, és beágyazni se sikerült ide, torrentet javasolnék én, vagy türelmet.

A Rutgers egyetemen leszek 5 hónapot. Hogy ez hol van, bennem sokáig konfúziót generált (még indulás előtt). Röviden: Ez New Jersey állam állami egyeteme, és New York határában van. A pontos helyzetet illetően Newark, New Brunswick és Piscataway neve merült fel lehetőségként, amiből az utolsó a helyes. Illetve igazából mindegyik, mert nincsenek nagyon messze ezek a városok egymástól, az egyetem pedig böszömnagy. Érzékeltetek. Mindhárom városba belelóg, kb. 100 épület, 10 egyetemen belüli buszjárat és saját egyetemi napilap (ez utóbbi azért túlzásnak tűnik, talán még egy Tesco-akciósújság is izgalmasabb).

Az egyetemi buszjáratok gyakran járnak és ingyenesek, viszont kizárólag az egyetemen belül. A ház, amiben szobát sikerült bérelni, szintén Piscatawayben van, de kb. 45 percre van gyalog. Ettől annyira meginspirálódtam, hogy szombaton megtanultam biciklizni, azóta közlekedek vele valahogy. Fejlődőképes vagyok, kedden megismerkedtem a váltó nevű csodával is (áldassék kitalálójának a neve), és leszokóban vagyok az agresszívkismalacos megállásról.

Ha minden jól megy, lesz szó hamarosan a házról, az egyetemről, a lakótársakról, New Yorkról és wikipedia-alapú érdekes adatokról. Írjatok emailt, kommenteljetek!

Billentyűpróba: qwerty, qwerty, qwerty

Egy hónapos késéssel ugyan, de sikerült beizzítani a blogmotort: ezentúl két kontinensről fogunk tudósítani, változó intenzitással, mint azt eddig is megszokhattátok.
Rögtön bele is vágok a magam részéről: London jelentkezik. Hogy kellemesebben teljen a blogolvasás, most kapcsoljátok be a belinkelt videókat, és hallgassátok figyelmesen: a mai napig azt gondoltam, hogy a Summertime c. Gershwin-dalt a Porgy és Bessből nem lehet Ella Fitzgerald (és Louis Armstrong) után többet elénekelni, és hát nehéz is, de van egy angol lány, akinek elég meggyőzően sikerült.

Először az isteni Ella:




Majd Leona Lewis (ő a brit X Factor 2006-os győztese; szerintem ezt a szintet azóta sem múlta felül vagy akár érte el újra):



Tehát, a történet eleje. Szeptember közepén érkeztem, és nagyjából másfél napig bírtam a kinnlétet, amikor is egy csúnya betegség ledöntött a lábamról - a szobakeresés kellős közepén (igazából annak köszönhetően: a későbbi házinénim épp ugyanilyen tüneteket produkált, amiket aztán másfél hétig feküdtem ki). Úgyhogy az első másfél hétben az ifjúsági szállásról csak tisztességtudó távolságból szemléltem a British Libraryt - az ágyamból pont rá lehetett látni.
A szálláskeresés szolgált néhány tanulsággal: interneten gyakorlatilag nem lehet elintézni (vagy ötven e-mailt küldtem, és talán kettő-háromra válaszoltak, azokból se lett semmi), a helyszínen kell, elsősorban telefonon kapcsolatot keresni (ez szelekciós tényező is a szálláskeresőknél, ugyanis pl. egy japán lány, aki nagyjából középfokon beszélt angolul, és épp nyelvet tanulni érkezett, néhány telefon után feladta az egészet: ha nem látjuk a beszélőt, ráadásul háttérzaj is van, nagyságrendekkel romlik a beszédértés. Ha valaha nyelvtanításra adom a fejemet, a haladókkal mindenképpen fogom gyakoroltatni a nem laborkörülmények közötti beszédértést: telefonálást, hangzavarban beszédértést stb.) Aztán el lehet menni megnézni a szállást, és utána jöhet a megegyezés. Természetesen előnyt élveznek az egy évre érkezők, úgyhogy számtalan kudarccal végződő kísérletem után, amikor jött egy lehetőség, azonnal megragadtam. Egy iráni nő ad ki egy szobát, a Regent's Parktól 8 percre, az egyetemtől 15 percre, a British Librarytől 35 percre gyalog (a térképen mindent bejelöltem nektek, meg lehet nézni még a kedvenc indiaim helyét is :-) ).

A környék, ahogy az egész város is, rendkívül multikulti: ha megyek az utcán, szinte ugyanolyan eséllyel hallok angol, mint nem angol szót (ebben persze az is benne van, hogy a belvárosban sok turista is mászkál), de A Könyv (a Lonely Planet) szerint néhol egyenesen második nyelv csak az angol, pl. a kínai , a török vagy a héber után. Legnagyobb örömömre talán a rendszerint esős időnek köszönhetően gombamód elszaporodtak az indiai éttermek. ;-) Emiatt le kell mondanom a napi burgerről és fish-n-chipsről (hal sült krumplival), de erős vagyok, túlteszem magam rajta.
De szerencsére a hostelban töltött két hét alatt volt lehetőségem kipróbálni az angol reggelit. Ez egy roppant koleszterin- és kalóriadús, ún. kiadós reggeli: sült tojás, sült sonka, sült kolbász, bab és pirítós - nem vagylagosan, hanem együtt. A hostelben emellett még lehetett kontinentális reggelit (lekvár, felvágott, sajt, gyümölcs, joghurt, kenyér, vaj) is enni, és mivel ez az árban benne foglaltatott, a tipikus reggelim egy kontinentális és egy angol reggeli volt, aminek köszönhetően estig nem is voltam többet éhes. Jól el lehet működni ezzel az angol reggelivel. De mióta elköltöztem, azért nem sütögetek reggelire kolbászkákat magamnak. ;-)

No, itt kicsit abbahagyom, hogy legyen időtök megemészteni az eddig leírtakat. ;-) Aztán valahonnan megint jelentkezünk.