Reintrodukció

Az elmúlt 5 hónapban keményen próbálkoztam, hogy blogunk elgurult gombolyagjának fonalát újra felvegyem, de hát a feladat elvághatatlan gordiuszi csomó elé állított.

A közléskényszer mindig felerősödik, ha új helyre érkezek. Viszont elég jó vagyok a közléskényszer leszabályozásában (bezzeg Réka példaértékűen blogolt). Most meg már három hete Kanadában vagyok, szóval ha most nem állok neki beszámolni, akkor már sose.

Kezdetnek egy gyors összefoglaló az előző (meg nem írt) részek tartalmából: míg nem figyeltünk oda, a blog címe teljesen elszakadt a tényektől. Csak annyi maradt, hogy tartjuk az óceánnyi távolságot Rékával :-( Réka a legutóbbi bejegyzése óta is Leuvenben, én meg tavasszal voltam egy kicsit otthon, aztán Leuvenben egy hónapot (blogot ott se írtunk. Rémlik, mintha töltöttünk volna fel fényképeket valahova, de nem találom), aztán most meg Edmonton, Kanada.

update: Réka emlékezett, hol vannak a képek. rengetegsok kép itt. Főleg virágok és tavasz.

Brugge - Reload

Tegnap elmentem Brugge-be, hogy megerősítsem (vagy megcáfoljam) azon feltételezésemet, hogy Brugge a világ legszebb kisvárosa. Megerősítettem. (A kísérlet metodológiája gyakorlati és elméleti eszközöket egyesített: a feltételezést megfigyelésekre alapoztam, a bizonyítást levezettem. A bizonyítás módszere a feltevés negatívjának paradoxonra visszavezetése volt: elképzeltem, hogy nem Brugge a legszebb kisváros. Elgondolkodtam, hogy akkor mi. Nem találtam jobbat, azaz továbbra is Brugge a legszebb kisváros, tehát a feltételezés negatívja nem igaz, q.e.d.) Apropó, a legszebb nagyváros pedig Kiotó (lábjegyzet: ez azonban helyhiány miatt egy másik tanulmány témája kell, hogy legyen).
1.1 A kísérlet részletezése. Megfigyelések.
1.1.1 A beginaudvar. Brugge-ben elkezdtek nyílni a nárciszok (lásd: 1. és 2. kép). Még nem mind nyílt ki, tehát, mire Szityú jön, még mindig nagyon szép lesz a beginaudvar, sőt, lehet, hogy szebb. (Ezt a kérdést későbbi kutatásoknak kell megválaszolni.)
Körben fehérre meszelt kis házak, középen a nárciszerdő, amit a közvélekedéssel szemben könnyen lehet a fáktól látni. (És a k hangok alliterációjának sugallatának ellenére felettébb lágy látványt kínálnak.) Az időjárás függvényében bájuk elméletileg változhat, de ezt a mérések eddig nem igazolták.
1.1.2 A hattyúk. Brugge csatornái tele vannak szórva hattyúkkal. Eddig se a lakosság, se a környezetvédelmi hatóságok nem jelezték ezzel kapcsolatos aggodalmukat. Párzási időszak lévén, a hattyúfiúk jelentős energiabefektetés árán a szárnyukat folyamatosan a testük fölött, ívesen tartják, mintegy nagyobb testet imitálva. Ezen felül néhány vérmesebb egyed negyedóránkénti rutinja, hogy 1. kényelmesen beúszik egy híd alá, majd mikor eltűnt a láthatárról, nagy kiabálással, a szárnyaival a vizet verve, de csak addig emelkedve ki a vízből, hogy repülés közben még szárnyaival fröcsköljön szerteszét, leszállást tettet, ezzel az egész csapat figyelmét magára irányítva; 2. a vízből kiemelkedve rázza a szárnyait, mintegy tollászkodva; 3. hirtelen rúgásokkal, szökkenésszerűen úszik, miközben nyakát szemmel láthatóan fájdalmas pózban tartja, de feltehetőleg ezt sokkal elegánsabbnak érzi stb. Ezek a procedúrák a város látványosságai között tartatnak számon, és a közönség számára szerfölött szórakoztatók.
3. A sörözés. Bármely helységet egy csapásra képes megszépíteni egy jól pozicionált alkoholos frissítő. Brugge esetében ez nyilvánvalóan a helyi sörgyárak egy-egy ismeretlen kiválósága lehet, ideális esetben a főtér egyik teraszán elfogyasztva. (Vizsgálódásunk idejekor nem állt lehetőségünkben szélesebb mintát venni, ezért ezt a lehetőséget elviként kell elfogadnunk. A terepmunka alkalmával egyszemélyes kutatócsoportunk, a véletlenszerűen választott hely adottságainak köszönhetően egy ismertebb sörfajtát fogyasztott el, de megfelelő körülmények között. Lásd 3. kép; a felvételen egy kísérletidegen alanynak belelóg a haja a sörömbe)
4. A város épületei. Megfelelőek, sőt kiemelkedőek vizuális szempontból; a többi érzékszerv szerinti vizsgálatuk még nem fejeződött be. (lásd a függelékben közölt felvételeket. Lábjegyzet a lábjegyzethez: mivel jelenleg túl sok macerával járna feltölteni a netre képeket, ezt majd személyesen tehetik meg a kedves érdeklődők; esetleg idővel mégis felkerülnek a netre a képek.)

2. Nincs is kettes pont.
3. Konklúzió. Brugge a világ legszebb kisvárosa.

Húsvéti tojások

Ezt a bejegyzést annak köszönhetitek, hogy Bence rakott rám egy ejnye-bejnyét, aminek felét (6/11-ét) Szityú átvállalta (a kötőjelet végképp nem merte senki magára venni); hogy lekerüljön rólunk, kénytelen vagyok blogot írni. Szóval, mivel úgyis közelít a húsvét, írok a húsvéti tojásokról (tényleg ennyire nem történik semmi... illetve egyszer voltam Brüsszelben egy kedves ismerősnél, de azt majd fényképekkel együtt...).
A húsvéti tojások nemcsak a húsvétinyuszi-tojta(?!), család-kifestette, gyerek-megkereste/locsoló-megkapta (és a kicsi mind megette) tojásokra vonatkozik. A számítástechnikában és a médiában ugyanis azt hívják húsvéti tojásnak, amikor váratlan helyeken főként vicces, a környezetbe nem illő elemek jelennek meg. Nézzük csak.
A Gugli a húsvéti tojások egyik fő specialistája. Biztos mindenki találkozott már az adott napra aktualizált logójukkal: Einstein születésnapján szemüveget öltöttek az o betűk; karácsonykor kampós kendi (az a rózsaszín-fehér csíkos amcsi nyalóka) lógott a g betű helyén stb. A googlemaps-en ha Amerikából Ausztráliába akarsz eljutni, azt javasolja a program, hogy kajakozzál át az óceánon (már levették azt, hogy Amerikából Európába pedig ússzál át). Ha a google.com-ra beírjátok, hogy "Chuck Norris", és utána az "I'm feeling lucky" gombot nyomjátok meg, nem keresési találatokat kaptok, hanem azonnal áttesz benneteket egy Chuck Norris-gyűjtemény honlapjára (sajnos a kiírás azóta eltűnt, hogy "A Google nem keresi Chuck Norrist. Chuck Norris majd megtalál, ha akar."). Az IGoogle Kisrókás témájában (Teahouse néven fut), ami napszakok szerint változik: a Kisróka virágot szed, szusit eszik, írást gyakorol, barátokkal teázik, fuvolázik, lampionokat gyújt, alszik stb., éjjel 3 óra 14 perckor egy percre szellemek tűnnek fel. Ugyanebben az időpontban a városi témában (Cityscape?) egy ufó örvendezteti meg az aludni képtelen nagyérdeműt, a strandon (Beach) pedig a Loch Ness-i szörny bukkan fel, a "Seasonal Scape"-ben pedig északi fényt lehet - átaludni.
Az xkcd.com képregénysorozatában az oldalon látható szövegen kívül van egy másodkommentár, amit úgy lehet előhívni, ha a kurzort a képregény fölött hagyod egy kis ideig (alternatív megoldás: a böngésző menüsorából elővarázsoljátok a forráskódot, és ott megnézitek nyugodt körülmények között).
Van egy angol irodalmi mű, amelyik egy gigantikus húsvétitojás-mezőnek tekinthető, amennyiben folytonos keresgélésre hívja az olvasót, meglepetések ezreit tartogatva: James Joyce Finnegans Wake c. műve. Csak egy példát hadd; ez a kedvencem: "takes a szumbath for his weekend and a wassarnap for his refreskment". Ezt Takács Ferenc tanár úr elemzéséből ismerem (linket sajnos nem tudok adni). Két "magyar" szó is található a szövegben: a szombat és a vasárnap (ugye ott is van közöttük, hogy "weekend"); de miért vannak így eltorzítva? Merthogy húsvéti tojásokat rejtenek. A szumbathban hamar fel lehet fedezni a "bath" szót, ez pedig már rávezethet a német "Wasser"-re a másikban. A szavak másik fele pedig a víz ellentétjében, a napban egyesül: a "sun" és a magyar "nap" köti össze őket. És ez csak két szó. Na, ebből képzeljetek el egy regényt!

Boldog húsvétot mindenkinek!
(fotó: innen)
Azok számára pedig, akik rájöttek, hogy valami úgyis el van rejtve a bejegyzésben, itt van két jól megérdemelt link: http://www.youtube.com/watch?v=A_B5UrI7nAI
http://www.google.com/Easter/feature_easter.html

Kvíz

Biztos ti is ezerszer hallottátok azt a szót, hogy "csimborasszó". Most épp egy esszében akadtam megint a szóra, angolul így írva: Chimborazo. Ne nézzétek utána, tippeljetek: szerintetek ki vagy mi Chimborazo? (Én mindig a zenei crescendóval asszociáltam, azt hiszem, mert valahogy "hangos zene"-képzetem volt róla; a nagybetű miatt ezért valami zenészt gyanítottam Chimborazónak lenni.)

Lille

A belga határtól csak néhány kilométerre fekvő Lille 2004-ben Genovával együtt Európa kulturális fővárosa volt - a szépen felújított főtere és egy akkoriban fejlesztett szórakozó-bevásárló negyed mutatja a beruházások irányát és nagyságát. Lille még flandria része: kicsit belga, kicsit francia. Honnan lehet tudni, hogy francia? Először is, a nők szinte kivétel nélkül parfüm-kondenzcsíkot húznak maguk után. A fiatal gót lányok fekete szövetkabátot, fekete körömcipőt és tökéletesre (természetesen fekete árnyalatosra) sminkelt arccal járnak-kelnek. Továbbá szinte senki sehol nem beszél angolul. Az egyetemen sem. Az angol tanszékre szerettem volna eljutni, mert tájékoztató táblák híján eltévedtem az épületrengetegben (állítólag 36.000 diák jár arra a kampuszra), és vagy tíz embert végigkérdezve sem találtam senkit, aki útba igazított volna. Aztán, hiszen Franciaországban vagyunk, az egyetemeken épp sztrájkolnak: Nicolas Sarkozy egy rendelettel az egyetem rektorának a kezébe akarja adni az összes pénzügyi döntés jogát, akit nem ellenőrizne semmilyen testület - a tanárok nyilvánvaló aggodalommal figyelik a történéseket, és persze sztrájkolnak. Az egyetlen járható utat választották: megtartották még az előző félév óráit, vizsgáztattak, jegyeket adtak - de be már nem írták senkinek a jegyeket. Így nyilván a diákok kerülnek lehetetlen helyzetbe, és, valljuk be, nekik (már csak a számuk miatt is) jelentősebb nyomásgyakorlásra van lehetőségük - most már ők is együtt vonulnak a tanárokkal az utcára. (A demonstráció miatt történt aztán az, hogy mikor leszálltam Lille-ben a vonatról, vagy tíz gépfegyveres rendőr állt velem szemben; hirtelen azt hittem, hogy épp egy terrorista merénylet színhelyére érkeztem... Aztán kimentem az épületből, ott már vagy ötven rendőr volt mindenfelé, és pár utca múlva megláttam a párszáz fős tömeget, amint békésen kerepeltek és hurcolták a tábláikat.)
Aztán azt honnan lehet tudni, hogy Belgium is közel van? A vinotéka kirakatában a válogatott francia borokon kívül belga söröket is látni - természetesen díszdobozban. A széles, nagy ablakos francia házak elég gyakran vörös téglával vannak kirakva, ráadásul itt-ott gyakran feltűnik egy, a nagy, lapos házak közé beszorított keskeny, magasba nyúló kis holland ház. Stan és Pan. (Tudtátok, hogy nekik az angol művésznevük Laurel and Hardy? A linket követve még sok nyelven megnézhetitek, svédül például, (Nelli!) Helan och Halvan (Az egész és a fél). :-) )
Egy dolog még nagyon szembeszökő volt: rengeteg a koldus a városban. Nem tudom, ez mennyire jellemző más francia városokra, de Belgiumban (talán Brüsszelt kivéve) szinte nem is látni hajléktalant és kéregetőt. Lille-ben mindenhol, rengetegen. Fiatalok és idősek, nők és férfiak - igen szomorú.
A lille-i múzeumról majd legközelebb, a brüsszelivel együtt. Addig találjátok ki, ki(k) a kedvenc festőtök/festőitek (ha legfeljebb csak hármat nevezhettek meg), és miért. A következő bejegyzéshez írjátok meg, nagyon érdekel.

Bögrerinya

Nem pakoltam magamnak bögrét otthon, hogy majd úgyis veszek kinn KU Leuveneset, mert azt már múltkor is szerettem. De mire megvettem volna, az előző széria elfogyott, a mostani meg kávésbögre, az alakja sem jó, meg kávétermelő országok vannak rajta, abból nem lehet teázni. Úgyhogy akkor nézek máshol, gondoltam. Bögrét venni nem nagy ügy, gondoltam.
Leuvenben nem találtam vállalható bögrét. Néztem teaszaküzletben (szép kis japánszerű csészéik voltak, de nekem bögre kell, öblös, nagy bögre; esetleg csak egy normál bögre, kevéssel is beérem). Néztem ABC-kben. Néztem ajándékboltokban. Jó, akkor Leuvenben nincs bögre, sebaj, úgyis állandóan úton leszek mostanában.
Lille-ben semmi. Se egy városi bögre, se egy általános bögre, a múzeumshopban semmi, hát ez kész. Rendben.
Kedden Brüsszel. Szakad az eső, vihar, szétázással egybekötött városnézés-ismétlés. Közben boltokba bekukkantás, persze nincs szerencsém, ez úgyis csak olyan hátha-benézés volt. Akkor az adu ász: Musée des Beaux Arts (amit senki ne ejtsen müzé dö bazárnak, mert kiröhögik; maradjatok a bozárnál - súlyos tapasztalat, különösen költészetórán; pedig direkt utánanéztem előtte, és olvastam, hogy úgy KELL. Így higgyen az ember az internetnek). Hatalmas museum shop, viszonylag jó is, van is néhány bögréjük, de olyan bénák, hogy borzasztó. Azért valami színvonalon alul mégsem adhatom. (Ha minden nap valami borzasztó képminőségű reprodukciót kellene néznem a bögrémen, megakadna a disszertációm a fejlődésben.)
Úgyhogy itt állok egy szál bögre nélkül; hazagondolok az otthoni bögréimre, és érzem, milyen az: idegenben lenni; amikor nem tudod, hova vidd a javítani való csizmádat, és egyáltalán, mit mondj a cipésznek, mikor kérdezi, mi a baj, amikor nem tudod, mi az a barna szósz, amit a kolbászodra öntöttek, és azt sem, hol lehetne tisztességes gyümölcsöt olcsón vásárolni.
Március elején hozok otthonról egy bögrét.

Breaking news

Ezt meg kell azonnal mutatnom. Ma reggel az ablakomból. Belgiumban.

Angliában is jelen voltam, mikor havazott. Hihetetlen kombó. (Ezekután Kanadában pedig fürdőruhában fogadjuk majd a Mikulást?)

Reload

Már blogunk elnevezésekor az ALP-t preferáltam volna, de ilyen rövid blognevet egyik szolgáltató sem volt hajlandó adni nekünk (pedig ezzel az egyszerű húzással bármelyik bloggazda megkaphatta volna a blogunkat, most már sírhatnak ;-)) ), úgyhogy most magyarázkodásra kényszerülök. Nem leszünk ezután AmLePa, hanem a régi név alatt folytatjuk a közvetítést Amerikából - és Leuvenből, Belgiumból, mivel a következő hat hónapra áttettem ide a szék- és számítógéphelyemet.




Kintlétem fontosabb koordinátái:
helyszín: Collegium Hungaricum, Leuven, Belgium
időpont: 2009. jan. 29-től 2009. aug. 2-ig, kis kitérőkkel
cél: disszertációírás
támogatás: Belgiumi Flamand Közösség + MÖB (mivel vállalni kellett, hogy az ösztöndíj támogatásával készült valamennyi írásművön feltüntetem a támogató nevét, gondoltam, itt a helyük).

A kiérkezés tele volt pozitív meglepetéssel. Először is: a repülőtől egy busszal elmentem a charleroi-i vasútállomásra, onnan egy átszállással Leuvenbe. A buszon még noszogatni kellett egy fiatalembert, hogy nem segítene-e a csomagommal, de leszállásnál már megvárt, hogy segíthet-e. Innentől kezdve: az állomáson nem értettem a francia menetrendet, ezért egy kedves kalauznő kinyomtatta nekem hollandul az úticélomig a teendőket (hol, milyen irányba induló vonatra mikor szálljak át), az út során akárhányszor elment mellettem, tudósított, hogy még hány megállóig legyek türelemmel (pedig nem toporzékoltam az ajtó előtt, békésen rejtvényt fejtettem). Az átszállásnál csak lépcsők voltak a peron és az alagút között - lefelé segített egy fiatalember a vonatról, fölfelé ember sem volt a környéken, aztán utolsó pillanatban másik vágányra át kellett rohanni, mert oda jött mégis a vonat (na jó, ezt azért csak hollandul és franciául mondták be, de az embertömeg elcsődülését értettem), lefelé és fölfelé egy középkorú férfi kapta föl a bőröndöt, pedig cigarettázott, és azzal "tele" volt a keze (ha akart volna kifogásokat), és még föl is vitte, sajnáltam is szegényt. A vonatra egy fiatal pár segített föltornázni a cuccot, leszállni már sikerült egyedül. Jó, nem is ragozom tovább - térben és időben is hatalmasat utaztam.

A Collegiumban nagyon barátságos volt a fogadtatás - egy fiatal srác vezetett körbe, adott szobát, kicsit magamra hagyott, hogy kifújhassam magam/lepakolhassak (bőröndömet felhozták), ill. kitakarítsak (aznap délelőtt költözött ki az elődöm, úgyhogy nem volt idő takarítani, már ha van erre személyzet, nem tudom - de úgyis jól esik tudni, hogy én takarítottam ki, és olyan minden, amilyenre én csináltam. Utána megmutogatta a srác, merre vannak a fürdők (15 emberre kettő is, teljesen felújítva, ízlésesek, tiszták), a hűtők, az étkező, mindenkinek saját pakolóhelye, könyvtárszoba, tévészoba, közösségi helyiség (projektorral és filmvetítésekkel), terasz grillel, mosókonyha, biciklitároló, kápolna és az egyéb. És az egyik legfontosabb: wifi az egész épületben! Nagyon pozitívak az első benyomásaim. (Ja, és égtem is kicsit: találkoztam egy EC-ssel, akit sajnos nem ismertem föl; sőt, azt tippeltem, hogy nálam jóval idősebb volt, azért nem laktunk sokat egy időben, de kiderült, hogy jóval fiatalabb. Lehet, hogy nem vagyok tisztában azzal a lelkem mélyén, hogy egyetemista körökben én már csak fiatalabbakkal találkozhatok...)

Az egyetem épülete 25 méterre van szemben az utcán (na jó, csak a bejárata, onnan még 25 méter maga az épület - mindig túlzásokba esem, nem tudom megállni...), a menza 20 méterre az utca azonos oldalán. Az egyetemi könyvtár az utcán a másik irányban 30 méterre (a tanszéki könyvtár az egyetem blokkjában van, de messze, szerintem több mint 50 méter - oda csak végső kétségbeesésben fogok menni, asszem). Gondolkodom rajta, szerezzek-e egy biciklit a könnyebb közlekedés érdekében.

Ma voltam piacon (35 méter), sajnos a kóstolóhelyek számát nagyon megnyirbálták, ráadásul az egyik kedvenc itteni sütimet (ha jól emlékszem, valami almás meg mandulás(?) piteszerűség) sem találtam, de ez persze csak az első próóbálkozás. Elmentem boltba is, na jó, az messze van, és igazából nem számítottam rá, hogy ilyen drágák az élelmiszerek. A következő blogbejegyzésben összehasonlító London-Maastricht-Leuven körképet tartok az alapélelmiszerekről (persze ami nálam annak minősül... ;-)) ).

Most pedig: az új (régi-új) blogot ünnepélyesen átadom! (Nyissz.) A pezsgőt mindenki egyénileg oldja meg.