Mivel nem szűnnek ostromolni a tömegek, hogy magamról is írjak már valamit, meghajlok a nép akarata előtt. Például írok a könyvtárakról, ahová járok.
Mivel feltehetőleg nem mindenki van tisztában azzal, mit is csinálok Londonban (és úgy általában, "mi dolgunk a világon?" - újabb felfedezés, bár nem illik az előző összeesküvés-elméletbe: most jöttem rá, hogy Vörösmarty már kitalálta a legújabb identifikációs metaforámat. Szityúnak írtam ugyanis nemrég: "olyan a Londonba tévedt bölcsész, mint egy birka a réten: ide megy, oda megy, itt szed össze egy kis táplálékot, ott szed össze egy kis táplálékot, és mindenhol elpotyogtatja, ami megmaradt belőle. Ez persze nem azt jelenti, hogy összeszarom az összes közkönyvtárat, csak hogy nagyon jól érzem itt magam" és igyekszem "produktív" lenni. Erre mit olvasok most? "Miért e lom? hogy mint juh a gyepen / Legeljünk rajta? s léha tudománytól / Zabáltan elhenyéljük a napot?" Hozzáállás kérdése. Amúgy nem rossz léha tudománytól zabáltan henyélni, próbáljátok ki!).
Szóval, alapvetően a könyvtárakban legelészem. Például a Birkbeck könyvtárában (a regisztráció mindegyik könyvtárba még az első két napon megtörtént, pillanatok alatt). Odamegyek (nyitva reggel 8.30-tól este 10.30-ig), beléptetőkártyával átmegyek a kapun, kabátostul, csomagostul (vizet lehet fölvinni, más kaját és innivalót nem), letelepszem egy asztalhoz (mivel viszem a laptopomat, nem a számítógépesekhez), az internetes katalógusból előkerítem a könyve(ke)t, ami épp kell, előkeresem a szabadpolcról, és már dolgozhatok is. Kölcsönözni tipikusan 3 hétre lehet, a lejárat előtt két nappal e-mailt kapok, nehogy elfelejtsem visszavinni. Ha épp másnál van a könyv, egy klikkeléssel lefoglalhatom, az interneten meghosszabbíthatom a könyveket (4-szer biztosan, annál többször nem teszteltem még), rengeteg adatbázishoz hozzáférek (szakfolyóiratok, miegymás), teljes wifilefedettség van. Vécé viszont csak kinn van: olyankor 5 percre elhagyom a helyem. Ez a legrosszabb hely, amit mondott a témavezetőm, hogy nem nagyon érdemes használni; főleg diákoknak jó (ennek ellenére sokat vagyok itt, mert kényelmes, és bőven tud újat mondani ez a könyvtár is). Másodjára ott a Senate House Library, ami az 1984 minisztériuma volt. Itt nagyon sokat kell gyalogolni, mert épp átépítik, az 5. emeleten van a könyvtár, és egy emelet kb. 60 lépcsőfok, mert hatalmas, tágas csarnokok vannak az épületben. Itt is minden szabadpolcos, olcsó a fénymásolás, beülhetek egy sarokba, ahol jó eséllyel egész nap senki nem megy el mellettem, wifi természetesen (minden egyetemi épületben mindenhol), csomagok velem, magamnak tudom kivenni és visszavinni a könyveket (ergo nincs sor, mert több gépnél is lehet a kölcsönzést intézni), folyóiratok egy évszázadra visszamenőleg szabadpolcon, hihetetlen szakkönyvkészlet; nagyon alaposan fel vannak szerelve (csak Pound-szakirodalomból egy egész polc van, én nem is tudtam, hogy egyáltalán VAN ennyi könyv róla...). Itt is szoktam néha lenni, de a lépcsőzést nem annyira szeretem. Aztán van a British Library. Hol is kezdjem... A mottójuk az: "the world's knowledge" (a világ tudása). És tényleg az. Ami itt nincs meg, az alig létezik (bár épp a napokban érdeklődött egy barátom valamiről, ami nem volt meg). Cserébe viszont szigor van. Befelé menet átvizsgálják a táskákat, az én táskámon soha nem jöttem volna rá, hogy mennyi rekesz van, ha nincs a BL. Utána le kell pakolni, egy átlátszó nejlontáskában fel lehet ugyan vinni egy laptopot, ceruzát (tollat nem!), pénztárcát, de sok rámolást igényel az egész. Bemegyek az egyik olvasószobába (ahol vagy 200 másik ember ül; mióta a British Museum és a British Library különvált, eredetileg ugyanis az utóbbi az előbbinek volt a könyvtára, nem a régi British Museum Reading Roomban olvasgatnak az emberek, ahol minden londonban járó értelmiségi megfordult, Poundtól Mahathma Gandhin, Arthur Rimbaud-n és Oscar Wilde-on át G. B. Shawig, és ahol Marx állítólag megírta a manifesztóját), megkapom a könyvem, és hajrá. A könyvrendelés is kicsit komplikált: előre kell kérni az olvasnivalót, mert kb. 70 percbe telik (ha helyben megvan), hogy kihozzák. Előnye viszont, hogy otthonról is beléphetek a rendszerbe, indulás előtt megrendelem a könyvet, és mire odaérek, fel is vehetem. Ha közben eszembe jut, hogy valami más is kellene, akkor arra várni kell. Ellenben, ha valami nincs meg helyben, de benne van a katalógusban, akkor ingyen meghozzák, tipikusan 2 nap alatt. Kölcsönözni nem lehet, de le lehet foglalni a könyvet másnapra is (három napig érvényes a foglalás, de újabb három napra kérheted utána, ad infinitum). Elképzelhetetlen, milyen forrásokat lehet megtalálni, kézhez kapni, viszont nem túl kellemesek (bár szükségesek) a biztonsági intézkedések a másik két könyvtárhoz képest.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése