Londoni ősz

Annak ellenére, hogy nem turistulok túl sokat, azért tudok képeket mutogatni Londonról - úgyhogy ti hoztátok a magatok fejére a bajt: ha tortúra lesz a képzeletbeli körtúra, magatokra vessetek!
Meg kellett állapítanom, hogy Londonban (és azt hiszem, bármilyen városban) két helyről nehéz engem kiráncigálni: múzeumokból és parkokból. A múzeumokról majd később írok, úgyhogy most lesz sok park, meg azért néhány épület is, nehogy botanofóbiát kapjatok (a mellékelt lista nagyon tanulságos bármely, tudományos elnevezéseket kedvelő kedves olvasómnak).
A kikericseket (amennyiben azok) a Buckingham-palota mellett levő St. James-parkban fényképeztem: ez a kedvenc parkom eddig Londonban, a Regent's Park mellett (emellett lakom, ezért ő bevallottan megkülönböztetett bánásmódban és elbírálásban részesül). A mókusok a bácsik és nénik kezéből esznek, egy tavacska kanyarog végig a parkon, körülötte messze földről összeválogatott különféle fák és bokrok; a tó partján rengeteg vízimadár él, köztük pelikánok. Vers mindenkinek.

A rare old bird is the pelican;
His bill holds more than his belican.
He can take in his beak
Enough food for a week;
I'm darned if I know how the helican!
(Dixon Merrit)

Nagyétkű madár a pelikán,
Bendője halhússal telik ám;
Étket rejt nagy csőre
Egy hétre, kettőre;
Ennyi hal hogyan fér be/ki likán?
(Bencze Imre fordítása; itt további fergeteges limerickek a műfaj kedvelőinek)

A város másik felén a Szent Pál-székesegyház magasodik a város fölé - nagyon sokáig ez volt a város legmagasabb pontja, de ma már a 30. helyre visszaesett. Előtte a gyalogosoknak épített Millenniumi híd hullámzik a Temze fölött: ez a híd a turisták számára ideális, hiszen közvetlenül összeköti a templomot a Tate Modern-galériával.

Végül pedig, hogy ne szemtelenkedje(te)k tovább: a London Eye. Gyíkperspektívából.