Szupertitkos hadművelet

Most nem teszek címkét a bejegyzéshez, hogy ne lehessen tudni, honnan jelentkezem. Ugyanis most egy szupertitkos beszámoló következik.
Tegnap a Museum of Lo*don legbelsejébe férkőztem be. Hogy belenézzek a nyilvánosság elől elzárt aktákba. Reggel tízre beszéltem meg találkozót az informátorommal; beszivárogtam az épületbe, amint beépített embereim működésbe hozták a fotocellás ajtót belülről, a biztonsági szolgálat adatbázisába addigra már becsempészték az adataimat, úgyhogy adtak egy névre szóló belépési igazolványt, és megnyílt az út. Informátorom egy másik titkosügynökkel együtt felkísért minket az emeletre, végigkanyarogtunk szűk folyosókon, majd megérkeztünk a nyomozás helyszínére. Alkalomhoz illően a világítás rossz volt, villódzott a neoncső a fejünk fölött. Körben poros, szürke iratszekrények, iróasztalok - arcátlanul ártatlannak tűnő környezet. Persze én tudtam, mi zajlik itt.

Feltűnésmentesen átadta informátorom az anyagokat, majd biztosított, hogy itt senki nem fog a munkámban zavarni, lássak neki, ő felel a biztonságomért. Például, ha tűz üt ki, akkor is valaki ki fog kísérni, mert egyedül nyilván nem találnék ki az útvesztőszerű folyosórendszerből (ha ki lehetne találni, bárki szabadon járhatna-kelhetne itt, az pedig ugye nemzetbiztonsági... akarom mondani, ügyviteli szempontból kellemetlen lenne). Fényképeket is készíthetek, de az életemmel felelek érte, hogy az információk napvilágot ne láthassanak. Neki is álltam áttanulmányozni a négy doboz tartalmát.

Az első világháború előtti anyagok igazolták feltételezéseimet, nagyszabású tervekről volt szó (részleteket persze nem mondhatok, olvassátok majd el a disszertációmat, ha érdekelnek a Válaszok a Kérdésekre), a legfelsőbb szintig mindenki benne volt, mindkét országban. Minden ott volt, feketén-fehéren (néha lilában vagy színesben): adatok, térképek, levelek, számlák, jelentések - és persze a hivatalos kommunikáció. Ó, ha akkoriban is láthatták volna, amit én láttam! Azóta persze lerombolták a helyszíneket, szétszórták a tárgyi bizonyítékokat, eltüntették a nyomokat. Csak néha, egy-egy alaposan megtervezett, precízen kivitelezett akció keretében férhetünk hozzá az információkhoz és rekonstruálhatjuk a történteket. Akkor viszont kezdhetünk aggódni, vajon mikor tűnünk el váratlanul, nyomtalanul...