2008. november 13., csütörtök

Kövesd az Egy-utat

Voltam Kanadában pár napot, Edmontonban. Edmonton milliós város, a legészakabbi ilyen Amerikában. Azért vagy 25 hosszúsági fokkal lemarad Tromsøtól/től, Magyarországnál is kicsit délebbre, így aztán féléves sötétség nincs, csak irgalmatlan hideg és hó. De most még az se volt, sütött a nap, és sose ment -5 fok alá a hőmérő higanyszála (ami azon kívül, hogy gyönyörű közhely, -38 fok alatt megfagy és tönkremegy). Edmonton fő turistaattrakciója a világ legnagyobb bevásárlóközpontja (fedettpályás vidámparkkal) és a közeli síparadicsom (kevesebb, mint 400 km). És természetesen rajta van Kanada egyetlen útján:


[teljes epizód itten]
"Kövesd az Egy-utat.
Kövesd az Egy-utat.
Ha el akarsz jutni bárhova,
Csak kövesd az Egy-utat.
Mert egy út fut Kanadában,
Minek neve az Egy-út.
Hip-hip Hurrá! Éljen soká az út!
Mi széles, köves, és messze fut.
Még a miniszterelnökhöz is elvezet,
A Kanadai miniszterelnökhöz!"

[forrás]
A bevásárlóközpontot nem láttam, sőt, még a városközpontot is csak messziről, mert nagyrészt az egyetemen vagy a környékbeli éttermekben/kocsmákban voltam, és hát nem jutott idő. Edmontonban van az Albertai Egyetem, ahol elég jó a mesterségesintelligencia-részleg: nagyjából a világ legjobb megerősítéses-tanulás-csoportja van itt, játékokban meg messze körözik a világot (Póker, dáma, Neverwinter Nights, példaképpen). Még a nyáron bepróbálkoztam, hogy "csókolom, lehetne-e esetleg jönni-e ide-e majd dolgozni?", amire azt mondták, hogy nem tudják ők azt, előbb azért meg szeretnének nézni. Küldtek repülőjegyet hát, szerveztek találkozókat meg vacsorákat témábavágó okosemberekkel, közben folyamatosan nagyon kedvesek voltak. (Ami abból is látszik, hogy a végén azt mondták, mehetek :-) Az pedig mókás volt, hogy első este sikerült olyan ötfős társasággal vacsorázni menni, akikkel lehetett magyarul borozni, nomeg az egyik srác évfolyamtársam volt matekszakon, egy másikkal meg együtt doktorandultunk.

6 megjegyzés:

Unknown írta...

Gratulalok Szityu!
es akkor mikor es mennyi idore mesz Kanadaba dolgozni.

a siparadicsom miatt jo lesz neked.

mar alig varom, hogy menjek sielni vegre iden. de mar csak parat kell aludni. na jo, vagy 30-at :)

Gergo

Szityú írta...

Köszi :-) a kérdéseid jók, egyelőre annyi biztos, hogy valamikor, valamennyi időre megyek, és nagyjából tőlem függ, mikor és mennyi időre, de én meg nem tudom.

Én nem éreztem nagyon inspirálónak a síparadicsom "közelségét", pedig a helyiek is állították, hogy ez rendkívül remek dolog. Te viszont gondolkodj el Kanadán, szerintem augusztus kivételével bármikor lehet síelni :-)

druppeltjes írta...

Gratula!
A leírásod alapján jó helynek tűnik -szakmailag is:)-, és extra fűtőtestet mindig beszerezhetsz az irodádba, én is ezen munkálkodom éppen:). Persze nekem minden hely tetszik: ahol nem voltam, azért, ahol voltam, meg azért.

katamashi írta...

Szityú, érezd magad irigyelve :)

A kanadaiakról amúgy nekem a is klasszikus sp-ábrázolás ugrott be (miért kell minden északi népnek felhasított száj?):
http://kataesacsokigyar.blogspot.com/2008/11/kltzk-rkmozgk-figyelmbe.html

Egyébként szerintem egyáltalán nem kényelmetlen ilyen fent lakni, te is gyorsan akklimatizálódsz majd (azért a fullspektrum-lámpa és az életmentő csoki nem árt, ha mindig kéznél van).

Szityú írta...

Fűtés az van tisztességgel, meg azért a kanadaiak közül se mindenki fagyhalálpárti (azért láttam még rövidujjúban üldögélő fiatalokat...) Lényegében bárhonnét bárhová el lehet jutni föld alatt is, fűtött, bevásárlóközpontos alagutakon (úgy tűnik, a bevásárlás a kanadai néplélek központi eleme, mikor Torontóban voltunk régesrég, akkor is a föld alatti boltkomplexum volt az egyik főlátványosság :-)

Kata, köszi a tanácsot, úgy tűnik, én nagyon elővigyázatos vagyok, az életmentő csokitartalékaimat már most is szinten tartom :-)

Unknown írta...

Gratula, a síelésért én is sárgulok, de nagyon...