Mivel feltehetőleg nem mindenki van tisztában azzal, mit is csinálok Londonban (és úgy általában, "mi dolgunk a világon?" - újabb felfedezés, bár nem illik az előző összeesküvés-elméletbe: most jöttem rá, hogy Vörösmarty már kitalálta a legújabb identifikációs metaforámat. Szityúnak írtam ugyanis nemrég: "olyan a Londonba tévedt bölcsész, mint egy birka a réten: ide megy, oda megy, itt szed össze egy kis táplálékot, ott szed össze egy kis táplálékot, és mindenhol elpotyogtatja, ami megmaradt belőle.
Szóval, alapvetően a könyvtárakban legelészem. Például a Birkbeck könyvtárában (a regisztráció mindegyik könyvtárba még az első két napon megtörtént, pillanatok alatt). Odamegyek (nyitva reggel 8.30-tól este 10.30-ig), beléptetőkártyával átmegyek a kapun, kabátostul, csomagostul (vizet lehet fölvinni, más kaját és innivalót nem), letelepszem egy asztalhoz (mivel viszem a laptopomat, nem a számítógépesekhez), az internetes katalógusból előkerítem a könyve(ke)t, ami épp kell, előkeresem a szabadpolcról, és már dolgozhatok is. Kölcsönözni tipikusan 3 hétre lehet, a lejárat előtt két nappal e-mailt kapok, nehogy elfelejtsem visszavinni. Ha épp másnál van a könyv, egy klikkeléssel lefoglalhatom, az interneten meghosszabbíthatom a könyveket (4-szer biztosan, annál többször nem teszteltem még), rengeteg adatbázishoz hozzáférek (szakfolyóiratok, miegymás), teljes wifilefedettség van. Vécé viszont csak kinn van: olyankor 5 percre elhagyom a helyem. Ez a legrosszabb hely, amit mondott a témavezetőm, hogy nem nagyon érdemes használni; főleg diákoknak jó (ennek ellenére sokat vagyok itt, mert kényelmes, és bőven tud újat mondani ez a könyvtár is). Másodjára ott a Senate House Library, ami az 1984 minisztériuma volt. Itt nagyon sokat kell gyalogolni, mert épp átépítik, az 5. emeleten van a könyvtár, és egy emelet kb. 60 lépcsőfok, mert hatalmas, tágas csarnokok vannak az épületben. Itt is minden szabadpolcos, olcsó a fénymásolás, beülhetek egy sarokba, ahol jó eséllyel egész nap senki nem megy el mellettem, wifi természetesen (minden egyetemi épületben mindenhol), csomagok velem, magamnak tudom kivenni és visszavinni a könyveket (ergo nincs sor, mert több gépnél is lehet a kölcsönzést intézni), folyóiratok egy évszázadra visszamenőleg szabadpolcon, hihetetlen szakkönyvkészlet; nagyon alaposan fel vannak szerelve (csak Pound-szakirodalomból egy egész polc van, én nem is tudtam, hogy egyáltalán VAN ennyi könyv róla...). Itt is szoktam néha lenni, de a lépcsőzést nem annyira szeretem. Aztán van a British Library. Hol is kezdjem... A mottójuk az: "the world's knowledge" (a világ tudása). És tényleg az. Ami itt nincs meg, az alig létezik (bár épp a napokban érdeklődött egy barátom valamiről, ami nem volt meg). Cserébe viszont szigor van. Befelé menet átvizsgálják a táskákat, az én táskámon soha nem jöttem volna rá, hogy mennyi rekesz van, ha nincs a BL.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése