Most már úgyis menthetetlenül hosszú lesz ez a történet, úgyhogy akkor ezt is megírom. Éjszaka a földön aludtam egy felfújt matracon, ami teljesen jó is volt – ellenben reggel fél hatkor felébredt a kutyuli. Egy hintaszéket ugyan beraktunk az ajtóba barikádnak, de az nagyjából 10 perc kaparászás és nyüszögés után odébbnyomatott. Ekkor ugye _én_ voltam a következő akadály. Egy ideig hiú reményeket fűztem a szigorú tekintet, éles szó, takaró alá bújás váltogatott alkalmazásához, de nem jártam sikerrel. Miután az ágyamon is végigmászkált (felfújt ágy + kutyaköröm; nem tudom, értitek-e az ijedelmemet), megpróbált vagy mellém fészkelődni, vagy feldobni a hangulatot, inkább fölkeltem. Fél hattól nyolcig, míg a többiek is elkezdtek ébredezni, olvastam és kutyát terelgettem, hogy legalább mások hadd aludjanak. Az olvasásban lehet, hogy sikeresebb voltam.
De elindultam múzeumozni; a többiek vagy elmentek dolgozni (Capitolium), vagy a Chinatown buszhoz jegyet változtatni. Letelepedtem egy padra a Mall (sétálóutca a Capitoliumtól a Washington Monumentig, körülötte ezer múzeummal), és békésen megiszogattam a doboz Sprite-ot, amivel már három hónapja próbáltam valamit kezdeni. (Nem, nem az volt a baj, hogy nem tudtam, mire való, hanem soha nem volt Sprite-ihatnékom. Most se lett volna feltétlenül, de a vizem elfogyott, a lekváros bagel nem csillapítja a szomjat, úgyhogy eljött a Sprite ideje.) És megint mókusélményem lett. Ahogy üldögélek, nézelődök, látom ám, hogy a szemben levő fán egy mókus zöld gallyat harapdál le a fáról. Meg egy másik is. És bedobják két vastagabb ág közé. Vissza, gallyat rágnak, leszórják. Ezek fészket raknak! Az egyik nagyobb, a másik kisebb – utóbbi láthatólag néha inkább a másik mókust rágja, mint az ágat, de amazt ez a legkisebb mértékben sem zavarja, ő rendületlenül rág, fog, dob. Óóó… Aztán jön a dráma. Megérkezik egy másik mókus. Belebújik a fészekbe, látszik, hogy nem helyesli. Nézem, vajon hím vagy nőstény lehet-e; inkább a második. Ez hamar be is bizonyosodik: összeverekednek az eredeti mókuslánnyal; amíg ők ott dulakodnak, a hímmókus rendületlenül rág, fog, dob, rág, fog, dob. Egy idő után elunják a lányok a dolgot, a harmadik csak rohangászik körülöttük, akkor a lánymókus megint rágcsálja kicsit a fiúmókust, kicsit a gallyakat, ami épp akad. De akkor jön a nagy vész. Egy másik hím mókus. Felméri a terepet, bebújik a fészekbe (ezeknek semmi szeméremérzete?!), föl-alá fontoskodik, visszabújik a fészekbe. Látszik, hogy nem akar közvetlenül támadni, de kellemetlenkedni azért csak kellene. Addig-addig, hogy egyszer csak látom az egész csomó gallyat a földre zuhanni. A mese persze ennél nyilván szebben ért véget, de nekem sürgős múzeumozhatnékom támadt (kinyíltak).
A tervekkel ellentétben még mindig nem a Freer Gallery of Artba mentem, ahol a Whistlerek vannak, hanem a National Gallery of Artba, ahol minden más, és még Whistler is. Nézegettem fantasztikus Vermeereket, Rembrandtokat, Lippo Lippit, van Eyckeket, meg a többieket; mármint nem _azokat_ a többieket, bár időközben ők is visszaértek. Találkoztunk a múzeumban, de csak egy kép erejére: egyszerűen muszáj volt mesélnem nekik kicsit Vermeer Mérleget tartó lányáról (hozzávetőleges magyar cím), de aztán elengedtem őket. Megbeszéltük, hogy a szembesráccal, Chrisszel találkozom a Freerben nemsokára, mert a lány már nemsokára indul. Átmentem a Freerbe, és körbetárlatvezettem Christ előbb a távol-keleti gyűjteményben, aztán a Whistlereknél. Nagyon hálás közönség volt, tetszettek neki a sztorik, értékelte a részleteket – én meg iszonyatosan élveztem, hogy szakérthetek. ;-)
Utána még elmentünk a Washington Monumenthez és a Reflecting Poolhoz (ahol Forrest Gump rohan Jinnyhez), Chris elindult a buszhoz, én meg még végigjártam a Lincoln Memorial – Korean Memoriam – Vietnam Memorial hármast; megemlékeztem az otthon levő szürke pulcsimról, ami annyira otrombán néz már ki szegény, de a világ legjobb pulcsija volt, és még messze nem érett meg leselejtezésre, max. már nem jön velem mindenhova; és a Fehér Háznál még megállva én is visszabuszoztam New Yorkba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése